Yamaha és a zöld szörnyeteg

Steinberg UR 22 és Mackie MR6

avagy minőségi hang megfizethető áron

   Sokat váratott magára, hogy végre a világhálón is közzétegyem első videómat, de megérte a fáradozás, mert így röviden összefoglalhattam milyen érzéseket váltott ki belőlem az amikor pár hónappal ezelőtt lépcsőről-lépcsőre lecseréltem a munkámhoz használt hangrendszer fontos elemeit.

   A történet ott kezdődött, hogy nem voltam megelégedve az alaplapi hangkártya és az aktív hangfalak minőségével és elkezdtem keresgélni, hogy merre lehetne továbblépni. Tucatnyi oldalon néztem, olvastam utána. Sajnos a bemutató videók zöme értelmetlen és az alapján nem tudtam eldönteni, hogy mit válasszak és akkor kerestem meg egy szintén hangokkal foglalkozó kollégát az egyik hazai amatőr filmes oldalon és egyből rávágta, hogy milyenre érdemes cserélni.

Persze az élet nem egy habos torta és igen vicces kedvében volt a jó Isten, mert eléggé összekuszálta a szálakat. Történt ugyanis, hogy szerettem volna ezen cserék előtt egy MIDI billentyű is beszerezni magamnak ami kisebb mint a mostani Yamaha PSR-270-es szintim, s talán azzal sűrűbben tudnék dolgozni. Csakhogy tudja a fene miért, mire ideért az áhított szerkezet kissé rendezetlenné váltak a billentyűi így hát kénytelen voltam visszaküldeni és helyette kértem a külső hangkártyát. A telepítés pofon egyszerű volt, amivel egy kicsit babrálni kellett az a mellékelt Cubase regisztrációja volt, de ezt is simán meg lehetett oldani. No és ekkor jött a meglepetés.

Mert amint lejátszottam bármilyen addig hallgatott zenémet, kedvencemet olyan hango(ko)n szólalt meg amit azelőtt nem hallottam. Szép, tiszta hangzás, finoman simogató basszus, telt közép, csilingelő magasak. Hát igen... amiről addig azt hittem már ismerem a dalt kívülről-belülről.... nos az teljesen megváltozott. A fülesem, sem éppen egy gagyi, s amit tudott a régi rendszeren is kiadott magából, de a Yamaha chippel szerelt fémházba csomagolt kis dobozból olyan hangokat továbbított a hallójárataimba ami ámulatba ejtett. Némi élvezkedés után aztán jött a bevetés ugyanis egyből egy nagyobb lélegzetű szinkron munkát kaptam, aminél az eddig használt AT2020-as mikijeim is másként szóltak. Hónapokon keresztül csak fülessel hallgattam a külső hangkártyát aztán csak úgy alakult az élet, hogy a gyártó jelentősen mérsékelte az aktív ládáinak árát. Némi vacillálás után a korábban ajánlott MR5-ös helyett az MR6-ra tettem le a voksom és mentem a virtuális kasszához fizetni és pár nappal később úgy csomagoltam ki a dobozaiból a szörnyetegeket mint a gyerek karácsonykor a hőn áhított ajándékát.

Összekötögettem a hangkártyával a zöldségeket és odadörrentettem. Na ná... pár másodpercig bírtam a teljes hangerőt és a hallójárataim valamint a friss és még bejáratós cucc védelme érdekében visszacsavartam a teljesítményt felére. De meg kell mondjam így is túlméretezett a jelenlegi szoba méretéhez. Ettől s a jelenlegi lehallgató helyiség nem megfelelő akusztikai paramétereitől függetlenül amikor csak tehetem bömböltetem, mert élvezet hallgatni ezt a párost. S a jó hír az, hogy a régi Pinoeer D 912 multimédia erősítőm kimeneteihez is hozzá lehet kötni és ott is szépen muzsikál... így hát a következő terv az az, hogy a már jócskán agyon használt Preludium 31 és 32 hangfalaimat lecserélem ilyenekre... Egy rövid videót is készítettem ami inkább egy rögtönzött összefoglalása az elmúlt hónap élményeinek. Ha van kedved nézd meg.